de a lelkem jó és tiszta,
hogy kedvedre tegyek, dolgozom,
míg erőm bírja.
Ennem adj és innom, nem
több, mit tőled kérek, adj száraz
szalmafekhelyet, legyen hol megpihenjek.
Ne büntes haraggal ha nem értem szavad,
bátorítsd segítőn hűséges társad.
És majd ó, gazda, ha letelnek éveim
engedd, hogy legyek szabad,
hogy az ég selymes rétjein hálhasson
megfáradt lovad.''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése